Régesrégen, amikor az egyik vendégem nem jött el, és ráértem, rájöttem, hogy van egy adag fonal a táskámban. Akkor juhé, horgolok! Azaz csak horgoltam volna… Horgolótű ugyanis nem volt nálam…Körbenéztem a körmös cuccaim között, mivel tudnék mégis alkotni… Akkor alkottam meg az első sk horgolótűmet – egy manikűrpálcából.

Azóta vágytam arra, hogy rendes fából, valóban használható horgolótű kollekciót készítsek. Aminek tegnap az első darabja el is készült 🙂

A diófa alatt tavaly vettünk észre egy valamit. Ez a valami egy idő után a “Kis Fa” jelzőt kapta. Találgattuk, mi lehet, milyen magot hozott ide a szél (vagy a madarak). Nem sikerült eldönteni. A diófa ugye egyértelmű lett volna, de sem a kérge, sem a levele nem stimmelt. Egy idő után úgy döntöttük, áttelepítjük, és majd kiderül, mivé alakul át. Sajnos most tavasszal kiderült, hogy az áttelepítést nem élte túl, pedig a férjem majdnem 2m-es földlabdával együtt fuvarozta az új helyére…

Cserébe, amikor feldaraboltuk, kiderült, hogy tényleg dió!
A kis ágak között szép számmal akadt arasznyi hosszú, egyenes szakasz, különböző vastagságban – így nekiálltam fa horgolótűt gyártani 🙂

A végeredmény nem is lett rossz!